Nagy dolgok történnek velem/bennem most már szinte nap mint nap. 

Ma a saját zenekarom koncertjén voltam - nézőként! A Pink Floyd pszichedellikus, durvább zenéit interpretálták a kollégák. Méghozzá olyan minőségben, és mélységben, hogy az első hangokat szó szerint nyitott szájjal hallgattam! 

Kimosott belőlem ez a koncert sok szemetet. Amik még bent maradtak az eddigi "tisztogatások" után... Ez a zene az, amit nem lehet nem figyelni - és nem lehet megfigyelni. Nem koncentrálhatsz, mert szarik rá és elsodor! De nem is mehetsz csak úgy ki a teremből egy dal közben, mert oda vagy szögezve a székhez! Valami belső harangot kongat meg, belső hintaszéket ringat csöndesen... 

Aztán átmegy heavy metal-ba és kitörhetnek azok az energiák, amik a napok alatt összegyűrődtek benned! 

Mindezt nem szolgaian adják elő a srácaim. (Mert bizony hozzájuk tartozom és ez egyre nagyobb szó most már nekem!) Minden hangot átitat a VALÓDISÁG. Ők nem eljátsszák a Floydot. BENNE vannak. Együtt folynak, áramlanak a zenével. Nem figyelnek oda, mit nyomkorásznak, milyen hang is jön a zongorán... Tökéletesen megtanulták már, így most már repülhetnek, nem kell védőháló!

Érződött az is, hogy az előző napi koncert feszültségét, koncentrációját jólesően csapta szét, ellensúlyozta ez a mai. A fiúk lazák voltak, éltek, lélegeztek, boldogok voltak. :)

Én teljesen belemerültem és nagyon jólesett... A legőszintébben mondom, aki Floydos és nem jött el - bánhatja, mint a kutya! Komolyan. 

Megjelent két ember, akik még mindig gobot képeztek a múltamon, lelkemen - kis, de idegesító bogot, mert a szeretet áradását nem hagyta az a gubanc... Átadtam magam az érzéseimnek - és sokmindenre választ kaptam. Most már könnyebb és tisztább ez is. 

Ennyit jelent a zene. Ennyit jelent, ha a zenészek magukat és a közönséget is magasabb rezgésszintre emelik - EMELKEDETT állapotba hozzák! Milyen csodálatos a magyar nyelv!

A jelek egyre gyorsabbak, a visszacsatolások egyre sűrűbbek... Lubickolni támad kedvem a saját életemben! 

2012. máj. 12.