Gondoltam benézek funky-landbe. Ezt kábé két éve gondoltam. :) Most megtalált. Egyszercsak kaptam egy e-mailt, hogy nincs-e kedvem funkyt énekelni, mert engem ajánlottak. Mondom - van. 

Hónapokig nem történt semmi. Aztán olyannyira begyorsultak a folyamatok, hogy kettő, azaz kettő darab próba után már a színpadon álltam!... Ma este. A próbák nem voltak olyan lelkesítőek. A dalok jók.De még nem találom bennük magamat - ami köszönhető annak, hogy koncentrálnom kell, milyen rész jön, és a szöveg is még két dimenzióban létezik... a papíron! Szóval a szabadság még nem jött el. 

A mai New Groovy koncert viszont ehhez képest nagyon ütött! Valami varázsütésre mégis összeállt a banda! Komolyan - álltam a színpadon, és tökre örültem, hogy BASSZUS, EZ MEGSZÓLAL!! :)) 

Node. Kicsit tekerjünk vissza az időben. Mint a régi szalagos magnón :D 

Merhogy volt egy előzenekarunk is. Bizám, akkora arcok vagyunk! :D Beállásnál már csészelajszemeket növesztettem. Ezek állatok! És tényleg. Kb. most jött az oviból a Lovas Petra Band legénysége és egy darab leánysága, mégis olyan pontosság, dög, húzás van a bandában, hogy levitte a fejem! A csajnak is állat hangja van - nem az én fajtám, inkább popos-dögös. Mélyebb lágéban és puhább. Pop-átdolgozásokat játszanak. Amit felismertem az Adam Lambert, Pink, Maroon 5, Mika, Rihanna. Asszem... :) Nem vagyok túl tájékozott... :D De ők mindet megbolondították, bezúzták, hú, nagyon tetszett! Ha popzenére akartok bulizni, de hánytok a nyáltól, akkor Lovas Petra Band! :)

Ennyit róluk. :))

Ugrás a jövőbe. Szóval álltam ott a színpadon. Majdnem ismeretlen zenészek. Majdnem ismeretlen dalok, műfaj, szövegek, közönség... Mégsem éreztem magam elveszettnek! Lehet, hogy a koncertet megelőző magvas beszélgetés egy csajjal nyitott meg bennem valamit? Ezt már sosem tudom meg. De ott volt bennem a 16 év. Otthon voltam a színpadon. Erősnek, szépnek, jó énekesnőnek éreztem magam. 

És így is lett. Az ismeretlen dalok gyönyörűen megszólaltak bennem-belőlem. Volt kivétel persze. És a bizonytalanság sokszor rám dobta a kötőféket. De bizony tomboltam és táncoltam és jól éreztem magam! Valamit megéreztem annak a majd' 20 évnek az eszenciájából. 

A srácok is jobban repültek, mint azt reméltem. Herold Peti pedig egy áldás! Egy gyémánt, ami úgy szikrázik a színpad fényében, mint senki más! A feeling, a lélek, a zsigeri érzetek olyan jó ötvözete ez a gyerek, hogy hallgatni is őrület! Arany! Ez jut eszembe róla - és nem csak a szaxi színe miatt. :P

A másik ilyen kis vadállat a zenekarban az Olivér - a billentyűs. (Majdnem azt írtam, hogy szintis, de egyszer nagyon le lettem oltva, hogy AZ NEM SZINTI! BILLENTYŰ! Mer' a szinti az az, amit Hagymásbögyörő-Alsón a kocsmában nyomkod a Józsi :))

Oli előtte a Petráékkal is nagyon nagyot alkotott, így nálunk kissé visszafogottabban tolta. Ott már kiélte magát. De így is ott volt a ritmus, meg az a pofátlan huncutság, ami jellemzi a stílusát! Gyors, kifinomult futamok, jazzes kiszólások... Szóval tud a gyerek, eszem a szivit. :D 

Jól éreztük magunkat, na! Fellélegzés volt számomra, hogy él a banda! Fog ez menni... Jobban is! :)

Főleg, ha nem csak a régi énekesnő által örökölt mély dalokat éneklem, hanem betesszük a műsorba majd azokat is, amikben süvíthetek! :D :D :D