Üvöltés.  Hála Neked, nem ez az utolsó, amire emlékszem... Tiszta hangon hívtál. Megköszönted, hogy énekeltem. Meg mindent. Búcsúnak tűnt.... Az volt.  Elhívtad magadhoz, aki hiányzott már rég. Elmentél Mesteredhez, akit szerettél.  Mintha búcsúznál.  Ha megkérdeztük volna, biztos megmagyarázod…

 Mindenütt káosz van. Vagy azért, mert felnőttünk - de csak félig, vagy azért, mert most ez egy ilyen időszak. Utóbbira tippelek. Mindenki kapaszkodik, mintha egy hajóban utaznánk a viharos tengeren.    Mire jó lenne, már jön a következő zuhanás, megoldandó feladat... És kezdődik elölről. Aztán…