Esküvőkön énekelni mindig megtisztelő számomra. Bár már 100 körül járok, minden egyes alkalommal elszorul a torkom, ha a nyitótáncot látom, vagy az idősebb szerelmespárokat, örömszülőket boldogan, összebújva táncolni, vagy beszédet mondani a gyermekük esküvőjén... szóval sok gyönyörű pillanat van.

De mivel én a háttérben dolgozom, gondoltam megosztom veletek ezeket a háttér infókat is! 

Az esküvőket általában minimum fél évvel a kitűzött időpont előtt már beírjuk a naptárba - de már van 2018-as esküvő is beírva nekem! Aznap általában már délben vagy úton vagyok, vagy már pakolom be a bőröndöt. De nekem az aznapom off. Meg a másnap is, mert csak aludni tudok :D Van, hogy helyben van a koncert, de ez a ritkább - általában utazom. Mivel a fél banda Salgótarjáni, vagy én megyek oda és onnan együtt tovább, vagy ők jönnek Pestre, felszednek és hajrá - attól függ, az ország mely részébe megyünk. Mert persze országszerte zenélünk! 

Pakoláskor mindig nagyon figyelnem kell, mert volt már, hogy egy áttetsző fellépő ruhához elfelejtettem vinni a hozzá tartozó alsóruhát! :D Improvizálnom kellett... Volt, hogy elszakadt a fellépőruhám, így az egyik sráctól kértem el a fehér ingét, és abban voltam! :D A részletek is fontosak: legyen nálam harisnya, ha szoknyában leszek - nincs olyan jó lábam, hogy kopaszon mutogassam! És ha szoknyában megyek, akkor ... hát igen. Egyszer elfelejtettem leborotválni a lábam :D Persze, hogy ilyenkor nem fekete a harisnyám, és nem vastag, mert nyár van! Persze a lesötétített teremben nehéz észrevenni, de izgultam... :D

Szóval minden pici részletre oda kell figyelni, de most már van rutinom bőven, úgyhogy pakolás után megállok, bamba képpel, mert memorizálok... végigmegyek magamon fentről lefelé és motyogva sorolom: haj... smink... ékszerek... alsó...felső...harisnya...cipő...váltócipő (fontos, mert 6 órát ugrabugrálok egy-egy esküvőn, és lehet, hogy valaki bírja végig magassarkúban, de én nem!).... Persze a bőrönd nem lesz könnyű... De legalább gurul! Amikor nem megy tönkre a kereke, vagy nincs sár, akkor legalábbis. Vagy ha nincs felbontva a járda. Mert akkor kézbe, és cipelni kell! Vagy rángatni a szerencsétlent át a susnyáson :D 

A volán buszon mindig pihenek. Imádom nézni a tájat. Zenét hallgatok - vagy azt, amihez kedvem van, vagy áthallgatom, ha van valami kérés az ifjú pár részéről. Igen, van, hogy új dalt tanulunk, mert az lesz a nyitótánc, vagy rég játszottunk valamit, ami kérés, és fel kell frissítenem a tudásom. De az út általában a pihenésé... 

A kapcsolódási ponton mindig örömmel szállok be a zenekari buszba, mert nem csak zenésztársak, barátok is vagyunk! Ha nem mi csináljuk a ceremóniát - általában nem - akkor kb 4 körül érünk a helyszínre. Ekkor jön a legkeményebb rész, a pakolás. Ez persze leginkább a fiúknak kemény, mert mi teljes cuccal megyünk - fények, hangfalak, hangszerek. Én szeretek pakolni. Egyrészt a kocsikázás után megmozgat, másrészt, hősnek érezhetem magam :D, harmadrészt úgy érzem, csapattag vagyok. Nekem is van dolgom, mit kell összeraknom, azt meg is teszem. De mivel a fiúk jóval nagyobb munkában vannak a teljes cucc összerakásával, én addig elmegyek sminkelni. Egyrészt, hogy ne legyek útban :D Másrészt, mert a fiúknak nem kell smink meg haj, és így nem rabolom az időt ezzel sem. 

Ha felállt a cucc, akkor ki is kell próbálni - ekkor még jó esetben nincs ott a násznép. De nagyon sokszor vagy előbb érkeznek, vagy közvetlenül ott van valahol külső helyszínen a szertartás is. Ez esetben mi még civilben - farmer, póló, sportcipő - ők meg gálában rohangálnak köröttünk :D De nincs mit tenni. Míg a fiúk pakolnak, az én dolgom, hogy az első fotókat feltegyem a Fb oldalunkra, illetve, hogy kérjek kávét, vizet, és megkérdezzem, hol lesz az öltöző - valamint a fellépőruhákat is én kezelem. 

Hiszitek, vagy nem, kb. 10-ből egyszer van bármilyen öltözőnk! Legtöbbször a wc-ben öltözünk, sminkelek, csinálom a hajam. Közben a násznép nőtagjai vagy a személyzet berohangál. :D Állok ott fehérneműben... De nincs mit tenni. Sokszor akkor találják ki, hova suvasszanak minket, mikor megkérdezem, hogy hol öltözzünk. Öltöztünk már kamrában, szűk irodában, biliárdteremben. Az a boldogság, ha van zárható és tágas tér. Mindegy, hogy az amúgy mi - egy szoba, vagy egy konferenciaterem. Persze nekem kell tükör, ne adj isten áram is a tükör mellett, de ez viszont már valóban ritka! 

Nos tehát, úgy és ott öltözünk, ahol és ahogy tudunk. Mindenesetre eddig még mindig szépek voltunk! :D 

Álatlában hajnali 3-4 körül végzünk - tehát már 10 órája vagyunk a helyszínen. Ez után jön még a neheze - a buli utáni pakolás. Sűrűn emlegetjük a szenteket. A srácok általában ilyenkor már röhögősre fáradtak. Vicceskednek, hülyülnek - valahogy ki kell bírni. Itt már azért baromi fáradtak vagyunk, úgyhogy ez a leghúzósabb. Én is kiveszem a részem, mert összekakni nem tudom, de szétszedni bárki tudja :D Úhgyogy cipelek, pakolok rendesen én is! A buszban még pörgünk, de pár km után mindenki kábán ül... Jó esetben kivéve a sofőrt, aki addig pihizett. De legtöbbször vezetni is a srácok szoktak. 

Mire haza érünk, már vagy 20-22 órája talpon vagyunk legalább, 10 órát a helyszínen voltunk és nettó 6 órát énekeltünk, ugráltunk, topogtunk a színpadon, két órát pakoltunk... 

De semmiért nem adnám! Kaland minden út! Együtt lenni jó! Kihívás minden esküvő! Boldogság énekelni és táncolni!